EFiL s'treborkajruf

KISSÉ VULGÁRISRA SIKEREDETT. BOCSI :)

Kinyitom, nagyra tárom ablakom, hátha látom, hogy mindenki a másik kezét fogja...

Pár hétig ismételten szüneteltettem a blog írásomat, különböző okokból kifolyólag. Nem szeretném fel sorolni, mert kurvára nincs kedvem. Elkezdeném a történetemet, hisz pár hetes kómában fetrengtem a legputribb kórházban Magyarországon. Kezdődött minden azzal, hogy sok igazolatlanom volt az iskolába - és mint tudjuk 30 órától baszkodják ki a diákokat a tanoktatási intézményből - szám szerint 28 darab. A volt osztályfőnököm ( hála istennek csak volt, de télleg, miután kirúgtak én pezsgőt bontottam és utcabált rendeztem ) állítása szerint ő sokszor jó indulatúan kezelte az én igazolatlanjaimat. Ez nagyobb kamu, mint a Balatonöszödi beszéd. Emberfeletti módon hazudott anyám szemébe, de szerencsére ez kúrvára nem jött be neki. Mert az igazság győz. És győzött is ebben a szituációban. Írtunk neki egy levelet iwiwen, hogy a BETEG tesómhoz szeretnénk elmenni, és mivel anyám IS BETEG, jó volna, ha igazolná azt a napot. Erre jöt a paraszt válasz, hogy nem igazolja, mert sokszor igazolt már nekem órákat. Nah ott eldurrant az agy. Hihetetlen ez az iskola, de még fognak rólam hallani, ezt megigérhetem. Amire én gondoltam az egy szaftos cikk a dunaújvárosi hírlapban. Mindenki tudja meg, mi folyik abban a szarban, mert nem csak velem csinálják/csinálták ezt, hanem még sok mindenkivel. Rengeteg idegeskedésen vagyok túl, hála ezeknek a buziknak ( AKINEK NEM INGE NEM VESZI MAGÁRA ) De mindegy, végre megszabadultam a föld legkorcsabb embereitől. Kész. Elbúcsúztam a Lorántffy-tól és keresem azt az iskolát, ahol nem baszogatnak, nem kivételeznek velem semmiért, és nem utolsó sorban nem beszélnek paraszt geci módon anyámmal. Remélem azért még találok ilyet, bár ezek után én nem csodálkozok semmin. Ez egy valótlan világ, fasz szabályokkal, amit úgy alakítanak, hogy nekik jó legyen, és a másikkal ki tudjanak baszni. Csak hát ez nem sokáig fog így menni, ezt én mondom. Ez nem fenyegetés, még mielőtt bárki azt hinné. Ez tény. Valamit valamiért - szól igen bölcsen a közmondás. Kompenzálni fogom a keletkezett deficitet. Ez van. Majd a jövőre bízom, hogy mikor fog ez megtörténni. De egynek tényleg örülök: VISZLÁT FASZSZOPÓKÁIM!!!



Nah viszonlátás!

Új Magyarország program - Benned van!

Na most azonnal elmondom, hogy aki ismeri ezt a reklámot hamarjába törölje ki az agyából ezt a szlogent. Ez nem igaz! Ez szégyen! Bűncselekmény az emberiség ellen az, amit most mesélni fogok. Nem hazudok. Az nem az én dolgom - ( hanem Fletóé...füttyfütty ). Nos elkezdtem intézni a szutykos ganyés vizsgalapot a jogsihoz. Én mint naiv faszláma azt hittem, hogy bemegyek vizsgahelyre, mondom a mösziőnek, hogy kéne egy ilyen lap, aztán már adja is kifele. De nemmm :) Mért is menne ilyen könnyen ez a dolog :) Hát komolyan mondom egy barátom szavaival élve könnyebben megszerzem az orosz rakéta-indító kódokat, mint ezt a kibaszott 5*5 centis lapot. Suli után befáradtam az illetékes helyre, hogy megkérdezzem, mi is a teendő. Alap kommunista épület benne minden vörös és políran tiszta, mer ugye ha egy por szem kerül a gépezetbe, akkor az már nem csinál tökéletes munkát. És ugye a felkiáltás megmarad az 50-es évekből:' DOLGOZZ HIBÁTLANUL ! ' Hát max saját cégemnél esetleg hibátlanul dolgozok. Azért ezt a kényelmet remélem megengedik nekem, ha esetleg valamilyen oknál fogva kiemelem SAJÁT cégemnél nem dolgozok hibátlanul. Vagy remélem 5 év kukoricán térdelés lesz Kiki mellett aki éjjeli őr egy kibaszott nagy árúházban és majd őt is ott fogják térdeltetni ahol engem, mert mellette pakolták ki az árúfeltöltőt:DDD. Bementem, illedelmesen köszöntem (megjegyzem a pult valami Fibonacci olasz fabútorokat gyártó cég készithette mert olyan jó állapotba volt, nem mellékes hogy 3 millás rózsafából lett össze eszkábálva) majd megkérdeztem, hogy merre kéne tapogatóznom, hogy egy olyan szart kapjak. Szívélyesen közölte, hogy takarodhatok fel Fehérvárra ha azt szeretném, hogy legyen jogsim. Na most én egyszerű magyar állampolgár megkérdezném, hogy aki mondjuk 10 órába dolgozik a halál faszán, hogy a büdös g*cimbe jut el Fehérvárra? Válasz gondolom ez lenne: Aki igy dolgozik ne menjen jogsit szerezni. Erre jönne az egyszerű visszavágás: Takarodj a rőt zsidaj k*rva anyádba! Mindezt teli mosollyal mondani :). Áááá mindegy, ezt igy kell megcsinálni, legpolírabban, nem ám leküldenék EMS gyorspostával mert az nekem is kényelmesebb lenne. Minek az?! Itt akkor látom nem az a jelmondat, hogy: mindent a fizető vendégért. Jut eszembe. Mennyit is fizetek én ezért az attrakcióért? hát barátom lassan már 150 rongynál tartok, és egy ilyen tróger munkát is nekem kell elintézni? Hát ez szégyen de télleg. De komolyan mondom, előbb feltudnám törni nasa tűzfalát azt legalább megtudnám mikor kúródik be aszteroida földbe. De ha visszakérdeznék esetleg, hogy ezt mért nem lehetne egyszerűbben megoldani nyílván az lenne a válasz, hogy ezt én sem gondoltam komolyan, meg én lennék tutira fasznak elkönyvelve. Igaz is :). Mit képzelek én? Fizetek az országnak, rendes adófizető állampolgár vagyok, és egy ilyen órás művelet miatt el kell basznom egy egész napot. Inkább elmegyek Baracsra, úgy sincs annyira messze mint Fehérvár azt leteszem repülőre a jogsit. Cesznára ha jól hallottam 1 hét ( természetesen ez jó nagy ironiával van fűszerezve ) alatt meg van a járművezetői engedély. Na akkor ezuton szeretnék elnézést kérni. MÁR UGYÁ FÁJLŐDIK AZ ÓRSZÁG!! Igen??? És hol a retkes faszomba? Mert itt kúrvára nem. De lehet csak én látom rosszul...és megint én vagyok a fasz. Mindegy teljesen lényegtelen, Robika már megszokta hogy hülyének van elkönyvelve.

De jön még fatal win az én utcámba, nyugodjál meg... ;)

Na szosz

Pfff... már április van... need faya?!

Hát az előző blogomban azt ígértem, hogy márciusba még fogok írni, de nem tettem. Valahogy nem volt kedvem semmi írni semmiről, pedig lett volna mit. Nna de hát ez van, ha nem tetszik nyomhatsz egy alt+f4-et de serényen :).

Mai nap ismét pazar volt. Leírni lehetetlen...tehát ami ma történt az valami mese ( dákk télsz júúúú húúúúúú, sok izgalmat, élményt nyújt mit átélsz ) Ma a többi osztálytársam épp osztálykiránduláson feszül/feszült, mert még most is ott vannak, mikor ezeket a sorokat írom. Nos miután felkeltem, egész időben elkészültem, ami nálam kicsit furcsa, hiszen mindig késve szoktam elindulni a fellegvárunk felé. De ez a nap más volt mint a többi...elindultam, elraktam mindent ami a mai napra kell. A jogsis vizsgalapot is elraktam, ami mára kellett volna, de miután kimentünk kommunikálni igen szeretett srác osztálytársaimmal a dohányzóba, és elkezdtem keresni, megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy a halál faszán van a vizsgalapom. Nincs meg, nem érted?! Meg cukor sincs benne! Kajak köpni-nyelni nem tudtam igy 5 percig. Kúrva édi mit ne mondjak. Nos mindegy, valahogy elsiklottam e fölött a téma fölött, azzal a címszóval:" Tutttti otthon hagytam..." Miután haza értem első dolgom az volt, hogy megnézzem meg van-e, de ismét csak magamat kell ismételnem: a halál faszán se volt a tetves vizsgalap :). Na mindegy, kanyarodjunk vissza egy kicsit a mai napra. Első óra: matek. Elvben. De nem, nem azzal kezdtünk, hanem beültünk szépen az elsősökhöz egy irodalom órára. Kabaré volt ott is természetesen... Az egy dolog, hogy volt egy kacsafejű csaj, de erről inkább nem ejtenék szót, hanem inkább arról, hogy a 45 percből 55-öt visitottunk, azért az kicsit durva. Ja a létszámot azért még megemlíteném: komoly 5 darab fő. Na erre varrjál gombot jó vastag cérnával. Roppant pazar és izgalmas irodalom óra után következett a testnevelés óra. Ezen pedig az EB döntő, avagy futball Hangyál kollégával. Mondhatnám úgyis, hogy egyenlő a hallállal. Egyelőre egész jó napnak néztünk elébe ( egyelőre, és nem egyenlőre. Egyenlőre a sorozat gyilkos fogja a testedet vágni mielőtt kiviszi az erdőbe eltemetni. Tehát a szó amit kerestél te agyoniskola, az egyelőre, hisz sok helyen láttam már, aki egyelő helyett egyenlőt ír. Végülis tök ugyanaz... ) Testnevelés óra feléből takarodtam elfele, ahogy azt illik. Mentem big rutinra... Jó hagyjuk is szerintem :). Jobb lesz... Nem akarom magam fényezni, de attack Hakkinen vagyok, tehát... Ma az Y megfordulást vettük, először nem ment annyira, de utána már abba is belejöttem. De azért kiborult a bili... Majdnem azt mondtam így a felénél, hogy na akkor ezt most hagyjuk a f*szomba. De mindegy, túl tettem magam, nem hiába... Végére ismét egész jól ment az összes feladat, bár még van hátra 4 darab. Megbírkózom velük, úgy érzem. De ha nem...hát igy jártam. Az vesse rám az első követ, aki még nem hibázott...Nah ugye?! Olyan ember nincs. Elhozott oktató suli elé, befáradtam, majd többiek mondták, hogy nem sűrűn lesz kémszám óra. Jeeeeeaah...Vagyis...óóóójnye...Mért nincs hát én tanulni akartam a k*rva életbe már. Fogtam magam, haza jöttem, azt azóta itt rohadok...Mert hol rohadhatnék máshol?! :D

Nah hát ennyi bőven ölég volt mára...

Csók, puszi, ja meg ZSÁSÉÉÉÉ

Nos hát megkezdeném az első márciusi blogomat...de nem az utolsót.

Hmm...Tavalyi év során rengeteg főnökkel és testépítő világbajnokkal ismerkedhettem meg, de ez semmi ahhoz képest, ami mostanság velem történik. Nos tényleg azt hittem, hogy annál durvább nem lehet...de...de mégis van durvább. Sokkal, sokkal durvább. Miután régi osztályomból lebuktam, úgy véltem, a főnökök megpróbáltatásait is magam mögött hagyom. De nem így lett. Rosszabbnál rosszabb főnökök lelhetőek fel a mostani osztályomban. Szeretnék egy listát is készíteni, mik közül lehet csemegézni: van ügyvéd, ügyész, pszichológus, autókereskedő, kalkulátor, menedzser, rendező és még napokig sorolhatnám, de inkább nem teszem mert nem szeretnék a neurológiai osztályon éjszakázni agyvérzés miatt. Arról már nem is beszélek, hogy amit én mondok az faszság, az nem úgy van, és mind emellett ne legyek ideges, amikor azt az információt akarja emberünk meghazudtolni, ami kajakra le van írva egy honlapra. DE HÁT Ő BIZTOS BENNE, HOGY NEM ÚGY VAN! A történet lényege az volt, hogy egy kedves nebuló társammal idegennyelvi óra előtt beszélgettem, hogy kéne egy személygépjárművet kölcsönözni. A típus, amire a választásunk esett, egy BMW 730-as volt. Nos, miután az előbb emlitett jármű típust kiejtettem a számon, és mellé megjegyeztem, hogy ilyet nem hiszem hogy kéne kölcsönözni, hisz a kaució rá csak másfél millió, az egyik Főnök elvtárs belevágott a szavamba, és azt mondta:" Én ebben biztos vagyok, hogy nem kell ennyit lerakni! " Hát akkor én elnézést kérek, szeretnék bevonulni egy magánklinikára mert én ezt nem bírom tovább idegekkel. Nem gondoltam volna, hogy BUDGET világhírű autókölcsönző ügyvezető-igazgatójával fogok egy osztályba járni. Hatalmas megtiszteltetés de télleg. FULL RESPECT! Azon gondolkodtam, hogy mivel akkor megbántottam, hogy leugattam a g*cibe, hogy rendelek neki ebay.com-ról Limited Edition BMW slusszkulcsot és GLS kiküldetem neki, hogy még ma megkapja:). Mert megérdemli. Ez a manőver kb 500 ezer forint lenne. Boeven belefér. Erről többet nem szeretnék mesélni, mert most is egy gyógyszertárnyi nyugtató figyel a vérkeringésemben, hogy 200-ra levigyem a vérnyomásat. Merténabbanbiztosssvagyok...Hát legyél. Abban is biztos lehetsz, hogy egy utolsó, rossz csöves zöldségesnél leszel eladó. Én meg...hát...Utazgatok az AIRBUSZ-ommal meg egyebek, mert hogy én nem fogok a saját szaromba meg rohadni, az is biztos. Nos hát nekem ezeket kell nap mint nap átélnem, most 18 éves vagyok, remélem még túlélem ezt az 1-2 évet ezekkel az állatokkal, és családot alapithatok, meg ilyesmi. Bár már volt olyan, hogy a klinikai agyhalálból hoztak vissza, de könyörgöm nektek ne...nem akarok kómában élni a faszságaitok miatt!!! Könyörüljetek rajtam...KÖSZÖNÖM! Remélem elbasz egy csőrös Scania 240-el te mocskos állat :) Nah ennyit a jó kivánságokról az osztálytársaimnak:)

Puszika az én nagyon szeretett nebuló társaimnak!





Au revoir!

Alcím sincs, mert minek...

Elérkezett a nagy pillanat egy nebuló életében. A szallagavató. Hetekig próbáltunk a táncra, úgy egész elfogadhatóan ment, de nem volt az igazi. A próbákon nem is sejtettük, mi vár ránk ezen a bizonyos pénteki napon. Szépen kivasaltam ( ÉN vasaltam ki hozzá teszem :D ) az ingemet, meg a nadrágomat is. Felvettem mindent, megigazítottam magamon a dolgokat, később a hajam is, aztán lassacskán indulnom kellett, hiszen Mr. Taylor a Corner előtt várt az Audi A6-tal :D. Szerintem teljesen hihető. Nos a megbeszélt időpontra odaértem a mozi elé, Szabó úr sehol. Hallom valaki fütyül, gondoltam hátranézek...From mountain volt az...Az fontos volt oda :D. Lassan Déjvid is megérkezett a helyszínre, és elindultunk az úti célunk fele. Beértünk és az első dolgunk az volt, hogy elpróbáltuk a táncot. Volt már itt is izgulás, de ez még nem volt szinte semmi. Elkezdődött a műsor, a kölkök megkapták a szallagot, majd lassan a mi produkciónk következett. De ugye mindig mindenhol kell egy főnök aki iceg strong :). Had ne említsek nevet:D. Azért voltam veréb, mert szóltam neki, hogy ne ordibáljon a szinpad mögött, mert mondjuk lehet áthallatszik a nyomorék hangod. Ezután leállt a vérkeringésem, annyira felkúródtam:). Mert ugye nem lehet normálisan megbeszélni a dolgokat...:) NO COMMENT! Mosolygás...  Elérkezett a mi pillanatunk... Felsorakoztunk a szinpadon, elkezdődött a zene és bumm... Megigértük, megcsináltuk. Szerencsére mi nem hibáztunk, de mintha Magdiék elkúrták volna, de mindegy, belefért az is. Vége lett a shownak, a többiek elindultak kajálni, én meg hazaugrottam pénzért. Lementem, találkoztam Norbert úrral, majd fél óra múlva csatlakozott hozzánk Szabó úr és Bula. Cornerhoz mentünk ismét, mert 20 millás szivarka dukál ilyenkor mindenkinek :D. Megvettük majd elindultunk Kenguruba sörikéért. Megvedeltük, aztán kimentünk Szabolcs elé a Béke térre. Ja meg ott volt Misike is:D. 10:15-re értek be, vettünk velük is pár sört, azt ők bementek HAVENÁBA, én meg haza takarodtam:D.

Hát ennyi volt az én szallagavatós pénteki napom... 1 év múlva ugyanitt...

Au revoir! Tsóóók(K)(L)

Széles mosoly... :)

Hmm... Január.7.-e van...még egy ideig. Nos, december 21 óta (az utolsó kresz órám végétől kezdve), azt a napot vártam a legjobban. Hogy miért? Mert ma volt a big kresz vizsgám :). Készültem is rendesen, Isten lássa lelkemet. Próbáltam minden teszt kérdést megválaszolni ami neten vagy a tankönyvembe van/volt. Este kis merengés után, álomra szenderültem. Ismételten egy hatalmas faszságot álmodtadm, valamit kinlódtam a parlamentnél :D. Nem tehetek róla, hogy ilyen álmaim vannak. Reggel arra ébredtem, hogy ébreszt öcsém telefonja. Mondom magamba:" Ajj má, megint 5-re állította be magának az ébresztőt... " Miután megnéztem az órát, rákellett jönnöm, hogy van 20 percem elkészülni :). Kapkodtam össze-vissza, hogy eltudjak készülni időben. Szerencsére eltudtam készülni időben... Az én telóm meg nem ébresztett, hisz felesleges. Nem kell azt !!! Miután elkészültem, már lenn várt az egyik ismerősöm, a Peti. Vele akartam VOLNA elindulni a vizsgahelye felé, de Robika nem találta személyijét :). Gyors vissza hozzánk, átkutattam mindent, az összes ruhám ki lett dobálva az ágyamra. Sebaj, meglett. Gondoltam ezek után, minden tiszta boldogság lesz vizsgán :). Odaértünk, a vizsgáztató Úr igen kedves volt, mindent elmagyarázott, hogy értsük a lényeget. Eléggé izgultam, bennem volt a para, hogy nem fog sikerülni... Beültünk szépen gépek elé, enyém volt az egyes. Pont úgy, mint az idei évben a Raikkönen-féle Ferrari. De nekem nem volt akkora szerencsém, mint neki. Hisz 63 ponttal...NAGY DOBPERGÉS...megbuktam:). Nem kell átmenni vizsgán, nehogy kiéljem az autóvezetési hajlamaimat a héten:). Teljesen felesleges. Mindegy. Harcos vagyok. Megfogom csinálni. Ennyi, erről van szó. Nem vagyok Schumacher, hogy elsőre megy minden. Mondjuk jó lett volna azért ha megy :D. Mindegy, ez van, ebbe bele kell törődni. Legközelebb eljön a red revenge. :D Suliba annyi minden nem történt, sőt... Mondhatnám úgyis: SEMMI.

Ja még annyit megjegyeznék, hogy a tegnapi bemutatóra ( Ferrari ) Kimi Raikkönen részegen ment el :D:D:D:D Azt nyilatkozta, hogy: " A Ferrari idén is a McLarennel fog harcolni a vb címért... " Ilyet józan ember nem mond :D :D.

Ennyit az én mai 7.-ei napomról... felettébb pazar volt, az tuti. Néha van ilyen is.

Au revoir !   és Tsóóóókszi(K) :)

Elkezdődött (sajnos) a másfél hetes téli-szünet...

Hát elég rég írtam már ide... Úgyhogy most bepótolok egy pár napot. Nos, hát ebben az évben úgy néz ki, mindennek vége. Sőt, biztos... Vége a sulinak, a kresznek, a sok reggeli szenvedésnek, meg sok hasonló dolognak. Vége a 2007-es évnek, ami tele volt elég komoly dolgokkal. Példákat inkább nem hozok:D. 2007 az életem sötét oldala, amit nem nagyon szeretnék feleleveníteni a jövőben. Jaa...oktató megígérte, hogy szerdán felhív, azóta is hív :). Semmi jelentősége nincsen. Majd valamikor valahol lesz a vizsga. Hát az évnek az elemzésébe inkább nem mennék bele, mert lekopnának a betűk a billentyűzetemről, mert annyi minden történt. Nos inkább elkezdem mesélni az iskolai dolgokat. Valamelyik nap irodalom órán akasztófáztunk, és szokásomhoz híven ismét f*szságokat csináltam. Az én feladványom Gyurcsány volt, amit a kedves osztálytársam, Tamás két Y-ból megfejtett. Elnézést kivánok innen is. Úgy általába minden nap gyorsan eltelt... sajnos. Érdekes esemény-sorozat történt mikor mentünk át a zebrán. Ugye ( elvileg...bár sokan nem tartják be ) a gyalogosnak van elsőbbsége zebrán, ha már lelépett a járdáról. De az az utolsó szarrágó köcsög, aki majdnem elbaszott minket ezt figyelmen kivül hagyta:). Megállni és bocsánatot kérni teljesen felesleges, hát kik vagyunk mi?! Ezek szerint senkik:). Nem kell azt... Mindegy hát nem rólam állítja ki a bizonyítványt:). Nem én lettem elkönyvelve egy agyoniskolázott fasznak:). Suliba beérve még beszélgettünk egy kicsit, láttunk néhány érdekes fejet, hallottunk pár érdekes mondatot, de ez pont így volt jó. Elkezdődött az első óra, a termekben rohadt mindenki nálunk. Díszített mindenki, na jó nem mindenki, de jól hangzott. Én például csak ültem, hisz a sok belső építész mellett úgyis eltörpültem volna az ötleteimmel. Majd lassacskán következett a hatttttalmas koreográfiával vegyített iskolai ünnepély. Szabó úr mellett foglaltam helyet, és kis nosztalgia keretein belül szét röhögtük magunkat. A műsor mint általában, kegyetlen szar volt. Vége lett, visszamentünk a terembe, ahol ismét csak szét untam a madár agyam. Hát ennyit az én utolsó pár sulis napomról, tele izgalommal, és egy Grammy-díjas előadással...:D

Au revoir mindenkinek!

Nem tudom hol kezdjem a blogomat... :D

Télleg lövésem nincs, hogy napjaim melyik részével kezdjem. A jóval, avagy a rosszal. Mindegy, valahogy csak elkezdem. Nos elkezdtem a hatalmas kresz oktatásra járni, a Yellow Taxi DrivingSchool-hoz. Az oktató hatalmas fej, olyanokat szoktunk röhögni, hogy majd' behugyozunk. Csak az a baj, hogy a 20. óra már kicsit uncsi, hogy 4 órát ott benn rohadni egy helybe, azt megszólalni nem lehet, mert szana széjjel oltanak a kivételes tehetségek, mert tudni kell, hogy világbajnok rally pilóta a csoporttársam. Hát én nem szeretnék ehhez többet hozzáfűzni. Nos, valahogy csak csak túléltem az órák többségét, hiszen már csak 2 darab tanóra van vissza, utána (elvileg) 7.-én vizsga, ahol érzéseim szerint agyba főbe fognak buktatni :). Nem... Télleg nem. A többi esemény sorozaton én csak mosolyogni szeretnék :). Ezen mást már nem lehet. Erről én több szót nem is szeretnék ejteni, nem szeretném az energiámat ilyenekre elpazarolni, meg ugye még le kell ütni a klaviatúra elemeit, az plusz energia pazarlás... szóval maradjunk ennyiben. Andersen mesében élek, vagy én már tényleg nem tudom. De az tuti, hogy ez valami másik dimenzió, nekem nem itt kéne élnem. Valahol messzebb, vagy egy másik világban. Nos mindegy. Én inkább nem kötekszek.

Nos az ügyvédi pályafutásom csúcspontját élem, úgy érzem. Szabó úr, ha esetleg olvassa, tegyen már fel 2 millió dollárt a számlámra, mert a múltkori per összegét még nem kaptam meg. Köszönöm előre is!

Au revoir mindenkinek!

Elgondolkodtató egy nap volt ez.

Ismét azzal kezdem a blogomat, hogy leírom, mi történt velem ma. Igazából semmi, de megpróbálom leírni izgalmasan, hogy úgy tünjön, sok minden történt velem. Pedig ez nem így van. Mindegy végülis :D.

A reggelem azzal kezdődött, hogy felkeltem, és elkezdtem készülődni a dokihoz. Ma kellett elmennem az alkalmasságira. Reggelire croissant ettem, csokisat. Erre emlékszek még. Aztán ugye elkezdtem készülni, kicsit paráztam, hátha elszúrok valamit. Mint utóbbk kiderült, ez nem igy lett. Nos elkészültem, és elindultam a dokihoz. Hatalmas szerencsémre csak 1 ember volt előttem, azzal is gyorsan elkészültek és én következtem. Beléptem az ajtón, illedelmesen köszöntem, majd bemutatkoztam. A doktor úr egy 3. emberrel beszélgetett, méghozzá eléggé sajátos módon: " Te Feri! Hozzá nekem kétszáz forintból kiflit bazmeg! " Ja, mondom magamba, okéska. Állok egyhelybe már vagy 5 perce, az asszisztens elkezdi kitölteni a lapot elég bőszen. Nah mondtam magamba, itt nem lesz probléma. Közben megérkezett a kifli is, majd a hatalmas vizsgálat is elkezdődött. Doktor úr megnézte, nem vagyok-e színvak:" Mit látsz az ábrán " - " Hát az ott egy hármas... " Mire a doki megszólal: " Jóvan ennyi elég lesz. " Ezzel át is mentem az EU kompatibilis vizsgálat sorozaton, majd ezért a két mondatért 5 ezer forintot fizettem. Egyáltalába nem lehúzás :). Ilyenre ne is gondoljon senki!

Hamarosan kezdődik a kresz, jövő hét szerdán. Addig megpróbálom kipihenni magamból a sok faszságot, hogy újult erővel vágjak neki. Remélem sikerülni fog.

Au revoir mindenkinek!

Én ezeken már csak mosolyogni tudok :)

Azt se tudom hol kezdjem. De tényleg, hisz akkora tumultus van a madár agyamba a f*szságok terén, hogy azt leírni nem lehet. Hát mindegy, valahol csak csak elkezdem. A hetem 3 napos volt, kivételesen, családi okok miatt. A családi ok pedig az, hogy elkéne intézni jövő hét szerdáig ami kell jogsihoz, mert lehet nem utolsó pillanatra kell hagyni. Mindegy, elhintettem ofőnek, hogy magánügy, majd igazoljuk. Ennyi. Ez alatt a 3 nap alatt írtam egy 8-as kémia dogát kb, kaptam egy 3-ast töriből, szóval most termeltem rendesen. Rendkívüli esemény sorozat jelentem, nem történt. Mostanság nem is történik velem semmi. Ez furcsa. Nagyon furcsa... Bár a mai irodalom dolgozat közepette majdnem eltudtam lőni életem poénját, de hát sajnos ez ma nem jött össze. Lényeg : azt játszottam, hogy a tenyeremből puskázok, de a tenyeremre az volt ráírva, hogy: NEM NYERT! És ha ezt elolvasta volna a tanár néni lehet leállt volna a szíve. Van ilyen. Nos... ahogy szoktam, még anno, csak mosolygok. De komolyan. Én itt már mást nem tudok tenni. Azt nem tudom, hogy mikor kezdődik a Ms. Olympia ( testépítő világbajnokság), de valakinél már elkezdődött ez. Hát én ekkora főnököket még a pályafutásom alatt nem láttam. Mindegy, holtig tanul az ember... vagy mi.

Inkább én is elkezdek a Mr. és Ms. Olympiára gyúrni, én is főnök leszek, geci leszek mindenkivel - bár így is hatalmas geci vagyok, csak nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ez a címet - és reményeim szerint, pár hónap múlva benne lesz a nevembe a BO$$ szócska. Főnök leszek én is! Ha már más megteheti, én mért ne?!

De legyen ennyi elég, mert a fél patika nyugtató injekció ismét a szívem bal pitvarában landolt, most pedig inkább megyek, és lenyugszok.

Ja és egy utolsó mondat:

I'AM VERY BIG ICEG! DE A GECIK ÖSSZETARTANAK, UGYE? :D





Au revoir!

Nah akkor kezdődjön a folytatás...

Pár napos szünetet tartottam a blog írásban, valahogy nem voltam olyan szinten, hogy normálisan tudjak valamit is ide írni. De úgy érzem most menni fog. Vagy nem. Ezt majd eldöntöd te.

Nos ott hagytam abba rendkívül izgalmas életrajzomat, hogy elballagtam általános suliból. Fostam kicsit az új osztálytól, de hát ki nem? Jó, lehet vannak olyanok is akiknem, de engem azok most nem érdekelnek. Én fostam és kész. Tehát... emlékszem, hogy anyuékkal mentem, meg ott volt öcsém is, de fél úton elbúcsúztunk egymástól. Eztán egyedül folytattam az utamat a fellegvár felé. Nos ugye szokásomhoz híven, már első nap elkéstem... Mindegy, jelentősége abszolút nincs. Beértem, majd fingom nem volt, hogy hova kéne mennem. Lementem tesi teremhez, hogy hátha meglátok egy ismerős arcot. Így is történt. Tudtam, hogy általános suliból osztálytársam lesz egy volt évfolyamtársam. Miután megpillantottam őt, egy kicsit már nyugodtabban folytatódott a napom. Felmentünk a termünkbe ( 511-es ) és mindenki helyet foglalt. Emlékszem én az első padban ültem, és padtársam Bula Gábor volt. Nagyon komoly volt, moccanni nem mertem, kurva égő volt bármit is csinálni. Szóval kb. 4 órát mozdulatlanul éltem át. Hát ez volt az első napom. 9. osztályba még talán nem is voltak nagyon problémák, bár Mr. Taylornál már kezdődtek a dolgok, év végi felelgetések 2-esért irodalomból...meg egyéb finomságok. Lényeg, meg lett, csont nélkül átmentünk. Ezután következett a 2. évfolyam. Kegyetlen nagy harcok kezdődtek meg itt, mondhatnám, itt kezdődött meg ügyvédi pályafutásom, és ekkoriban alakult ki az EFENDESZ ügyvédi iroda is. Onnantól kezdve komoly pereket nyertünk meg kollégámmal, Mr. Taylorral. Bár voltak necces pillanatok, de mi mindig tiszta fejjel gondolkodtunk. Sajnálatos módon év végén matematika és fizika tantárgyból pótvizsgára köteleztek, de nagy szerencsénkre átmentünk. Következett a 3. év, ahol irgalmatlan nagy, hát ahogy Szabó úr szokott fogalmazni: ABSOLUTE EXCELLENT FATAL WIN-ek kezdődtek meg. Olyan ügyeket nyertünk meg, hogy huhuhuhuhhh, olyat még ember nem igen látott. De mindegy. Megigértük, megcsináltuk! Ha egy politikai jelmondattal élhetek... Miután kikerült a híres balatonöszödi-beszéd, nem volt olyan nap, hogy nem sütöttünk el olyan dumát, ami ehhez kapcsolódó volt. A tanárok ezt nem nézték olyan jó szemmel, de valahogy mindig ki tudtunk csúszni a ránk nehezedő súlyok alól. Elérkezett lassan a félév. Ritka szar lett. 6. A bűvös 6-os, de nem a dobókockáról... Mindegy elkezdtük valahogy kijavítani, több-kevesebb sikerrel. Ez van. Év végén megmaradt a bűvös 6-os. Krisztián szavaival élve:" Róbert had gratuláljak év végi parádés teljesítményedhez! " Ez valahogy megmaradt bennem, és üldözni fog, életem végéig. Mindegy,történt ami történt, itt vagyok, élek és virulok, bár -1 év az életemből. Igazából lényegtelen. Úgy érzem jól döntöttem akkor... Bár... Meglehetett volna csinálni. Én nem akartam. Ez lett. Ezt mostmár végig kell játszani. Nem lehet kiszállni. Itt vagyok és tanulok, mostmár jól megy minden, pontosabban: jobban megy minden. Remélem ez a tendencia megmarad év végéig, vagy inkább 4. év végéig. Meg van ennek a dolognak, mármint a -1 év dolognak a pro és kontrái. Meg gondolom mindenkinek meg van erről a prekoncepciója, de ez engem nem érdekel. Építgetem hatalmas karrieremet, nyáron például épitkezéseken rohadtam a családi vállalkozás keretein belül. Hát az szép volt az. Mondjuk legalább tanultam egy-két dolgot az ott történtekből. Bár... mindenből megpróbálok tanulni, pl saját hibáimból. Mert az van bőven sajnos, mint mindenki másnak. Ilyen az élet, így kell leélni, tökéletes nincs. Nem is tudom mit irjak még, leirtam azt hiszem mindent, ami a f*sz agyamban tobzódott. Ha mégse... akkor az az én titkom marad. Örökre.

Au revoir!

Viszonlátás!



...To be continued...

Nevető harmadikként Kimi Räikkönen lett 2007 bajnoka !

Teljes neve: Kimi Matias Räikkönen

Becenév: Iceman/Jégember, Kimppa, Rakka, Kimster

Születési dátum: 1979. okt.17.

Születési hely: Finnország-Espoo

Nemzetisége: finn 

Magassága: 175cm                                         

Súlya: 63kg

2002. Ebben az évben kezdődött minden. Eleinte mindenki elég lekezelően beszélt a fiatal srácról, mert nem volt elég tapasztalata az együléses versenyautókkal kalcsolatban. Bár a sok kritika ellenére Raikkönen a szokásához híven, elég higgadtan oldotta meg akkoriban ezt a dolgot:„Nem fogok lassan bóklászni és pályákat tanulni. Tudom, hogy csak 23 együléses versenyem volt, de nem most kezdtem. Ismerem a véleményeket velem kapcsolatban, de ez nem probléma nekem. Pontokért fogok harcolni, bár tudom, hogy mindenki ugyanezért van a pályán, így nem lesz könnyű dolgom." Sauberrel igen komolyakat gépészkedett, de nem volt hiába való, hisz felfedezték. Következő idényét már egy élcsapatban kezdhette meg, a West McLaren-Mercedesben.

2003-ban visszavonult Mika Hakkinen a versenyzéstől és sokáig nem lehetett tudni, ki fog majd a helyére ülni. Ron Dennis és Norbert Haug a finn helyére, egy finnt ültetett, mégpedig Kimi Raikkönent. Sokan azt gondolták, hogy ez hiba volt, mert nagyon fiatal volt még akkoriban Kimi, s a versenyzői tapasztalatok sem voltak kellő képpen megnyugtatóak. De a Mercedesnél bíztak benne, hogy sikerül annyit tanulnia, amennyi elég ahhoz, hogy profi pilóta legyen belőle. Így is lett.

Raikkönen sikert, sikerre halmozott a wokingiaknál, ám a végső győzelem sose lehetett az övé. 2003-ban Michael Schumacherrel küzdött a világbajnoki címért, ám az utolsó futamon az esős körülmények miatt, a kissé zöldfülű finn el bénázta, így a németé lett a világbajnoki trófea. Következő évben nem sok esélye volt elnyerni a vb címet, hiszen a McLaren egy elég gyenge autót rakott alá. Sokszor műszaki hibák hátráltatták Kimit.

Kimi Raikkönen: " Rossz időbe születtem...! "

2005-ben ismét a világbajnoki címért harcolt, bár ebben az évben is voltak problémái, méghozzá nem is kevés. A műszaki hibák hegye tornyosult mind a McLaren, mind pedig Kimi Raikkönen feje fölött. Sajnos ezúttal sem lehetett övé az 1-es rajtszám, mert a spanyol Fernando Alonso cipóra verte Raikkönent. Ekkoriban fogalmazódott meg benne, hogy elhagyja a német csapatot.

2006-ban a középmezőnyben autókázott, majd ezt megunva csapatot váltott, és átment a Ferrarihoz. Mint utólag kiderült, nagyon is jól tette. Első szezonjában már meg is szerezte azt, amiről mindenki álmodozik. Igen, a világbajnoki címet.

Az utolsó futam volt a döntő. Az összetettben 3. helyen volt az utolsó versenyen ( 1. Lewis Hamilton-107pont- ; 2. Fernando Alonso-104pont- ; 3. Kimi Raikkönen-100pont ) így nem sok eséllyel indult el. Ám az élet igazságot hirdetett: az amire várt 6 évig, az, amiért küzd mindenki... megnyerte a világbajnoki címet. Hatalmas csatában. De győzött. A Pechman, akit annyiszor, de annyiszor szivatott az élet, most végre revansot vett. Megnyerte. Ez már az övé. És az övé is marad...Örökre...

Kimi Raikkönen lett a 2007-es év Formula-1-es VILÁGBAJNOKA!!!

Congratulations!



FORZA FERRARI!

Az első pár hét eseményei...

Hát...nem is tudom hol kezdjem a monológomat, de egyet előre bocsájtok: néha itt-ott kissé vulgárisan fogok fogalmazni, mert megköveteli az adott történet. Tehát én ezt az évet úgy kezdtem el, hogy minden új lesz, mármint az osztálytársak miatt. A tananyag annyira nem változott, megy is, úgyahogy. Nos visszatérve az osztálytársakra, az utóbbi pár napban kiderült, hogy egy-két tanuló kollégám a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen diplomázott le a nyáron. Felsorolnám milyen titulusú kollégáim vannak: doktorok, ügyvédek, pszichológusok, mérnökök foglalnak helyet Tőlem 1-2 méterre az osztályteremben. Ez hatalmas megtiszteltetés szerény személyemnek, nna meg persze az is, hogy ritkán egy kissebb kommunikációban is részt vehetek ezekkel a nagy emberekkel, bár nem tudok sok mindent hozzá fűzni a beszédükhöz, mert nekem ugye még nincs diplomám és egy kicsit rosszul érzem magam emiatt. Ráadásul az egyik lány osztálytársam a matematikát meghazudtolva számol fejben, én meg még ezt a tudásomat nem fejlesztettem ki annyira, úgyhogy most 2 év fegyházat kapok vagy a kukoricán kell térdelnem pár hétig. Nna mindegy, hát ez van. Történt ugyanis, hogy egyik matematika tanórán a kedves tanár nő kihivott a táblához, hogy oldjam meg a szerinte roppant egyszerű feladatsort. Én a táblánál eléggé küszködtem a számokkal, sőt, bevallom rosszul adtam össze a számokat, de mivel a többi osztálytársam ( tisztelet a kivételnek - a szerk. ) robot és nem hibázik, egyből le lettem ugatva, hogy hülye gyerek az 88, nem pedig 90. Mondhatnánk azt is, hogy egy erőset hakniztam, mert fingom nem volt semmiről. De hát ezekhez hozzá kell szoknom, hogy a nagy nevű atomfizikusok néha néha leszólnak engem egy ilyen helyzetben.
Azt már nem is kell mondanom szerintem, hogy minden órán szana röhögjük a fejünket. Nem volt még egy olyan óra sem, amikor nem találtunk ki valami abszurd faszságot, kezdve az első történelem órán a Bohóc orral. Azon kivoltunk borulva, nem kicsit. Nem is tudom mit meséljek még, mert annyi minden azért nem történt velem.


Viszonlátás!

Szeptember.3. - Az első tanítási nap (elvben)

Tegnap éjjel nem nagyon tudtam aludni, egész este csak forgolódtam, kicsit mintha izgultam volna. Azt' valahogy csak sikerült elaludnom, de már reggel ébresztett is anya, hogy kéne menni készülni. Most nem dolgozni, nem WSR-re, nem F1-re mentem...hanem a suliba. Gyorsan átaludtam azt a pár órát, ami a rendelkezésemre állt. De hát ez van sajnos, menni kellett, mert muszáj ugyebár. Nos reggel igen korán ébredtem, valamikor 5:45 fele. Mert ugye, mennem kellett le boltba, mert lehet nem üres gyomorral kéne elmenni sulájba:D. Mindegy, nem ez a lényeg. Én szépen lassan elkészülődtem, mert meg volt beszélve Zsuzsival, hogy 7:50-kor találkozunk a Dózsánál. Kicsit késett a busz, de az mindegy az:). Szal innen a Dózsától ketten kezdtük meg az utunkat a cél ojjektum felé, a mi fellegvárunkba...az iskolába. Az út igencsak sima volt, egész gyorsan oda értünk, szerencsénkre. Beértünk egyből találkoztam a régi osztálytársakkal, név szerint Kokoval és Ekiszojjal. Közben Zsuzsi a kávéját szürcsölgette a portánál. Lépcsőn felfele jövet egy ismerős alakot láttam meg: Csigi tanár nőt. Köszöntem is neki illedelmesen és jó hangosan, hogy:" Kezit kókolom ! " Nem vette észre, hogy nem úgy köszöntem neki, ahogy kellett volna, de mindegy, nem ez a lényeg:D. Miután elfogyasztotta Zsuzsi a kávéját, kiderült, hogy mi a K1-ben leszünk, azaz a koleszban. Nem nagyon szeretem azt a helyet, full kommunista az egész. Mindegy át kellett menni, ott volt óránk. Fél órás késésben voltunk, de az nem baj az, féltem belépni a terembe, hogy majd mit szólnak. De nem érdekelt igazán senki. Benn egész jól elvoltam az én Zsuzsival, meg az utolsó két órában Norbert kolléga is tiszteletét tette a közösségünkben. Páran kivoltak borulva már első nap, sőt ahogy kiderült, egy-két új osztálytársam nyáron lediplomázott. Ügyvédek és orvosok között ülhettem eme napon, megtiszteltetés volt számomra. Arról már nem is beszélek, hogy itt volt a személyek között a Nesönel Dzseográfik híres horgász bajnoka, Rex Hunt is. Mondom én akkor itt nem szeretnék kötekedni, jobb a békesség. Az órák után elmentünk Aidácskának szemcseppett venni a közeli állatboltba, hatalmas szerencsénkre pont olyat, amit a Tekifórumon emlegettek, hogy az a legjobb. Befáradtunk a Sparba is kajálni valót venni, és utána leültünk a padra és beszélgettünk. Aztán elugrottunk öcsémért is, engem a végére morfiumozni kellett, hogy ne legyen bennem fájdalom a hülyeségei miatt.

Viszonlátás!

Az utolsó nap...

Elérkezett az utolsó nap, amit fenn tölthetek Pesten. Ezzel azt is mondhatjuk, hogy vége lett a nyárnak. Vége lett ennek a csodálatos nyárnak. Annyi munka, annyi emlék után, most itthonról próbálom majd összefoglalni azokat, amiket átéltem. Nna mindegy. Most nem ez a lényeg, hanem az utolsó napom bemutatása.

2007.Augusztus.21.-Kedd:

Egész korán keltem, mondhatnám úgyis, hogy kúúúúúúúúúrvára korán keltem, ha úgy szeretném magam kifejezni, mint ahogy a Zsuzsi szokta. Valamikor 5:30 körül ébredtem fel. De most szerencsére nem a szutykok miatt, amik még 2 hónapja kerültek az epoxiba, most más miatt. Csak úgy felriadtam. A többiek már készülődtek, mentek dolgozni ugyebár. Nos próbáltam visszaaludni, de nem nagyon ment. Aztán valamikor 6 óra után 15-20 perccel megérkezett a két Kolléga úr. Arra is felriadtam, mert én engedtem be az Attilát. Aztán még röhögtek ott pár percet és el is húztak dolgozni. Beállítottam a telefont, hogy olyan fél 12 körül ébresszen, hogy időben el tudjak készülni. De már előbb is fenn voltam, mert megint gáácci nagy vihar volt és felébredtem ahogy dörög. Mindegy igazából, legalább több időm volt összepakolni. Rendbe szedtem magam, elkészültem, kicsit az időpont változott, de nem baj. 15:45-kor találkozó a Déliben. Én már szokásomhoz híven, 3-kor elindultam, hogy pontban oda érjek. Kicsit féltem, mert ugye Homeless g*cinek az aluljáróban el kellett mesélnie a fél életét, tehát féltem, hogy nem érek oda. Adtam neki 60 Ft-ot, közbe kiderült, hogy van akcentusom, meg hogy külföldről jöttem. Hát oké. Felszálltam metróra (natürlich jegy nélkül:D) és mentem ismételten a Deák Ferenc térre. Itt átszálltam a másikra, azt egyenesen a Délibe mentem. Olyan 35 körülre értem be. Nem is kellett sokat várnom Zsuzsira. Ezután, mentünk megkeresni a cél ojjektumot, a Móricz Zsigmond körteret. Szerencsére kis keresés után megtaláltuk a villamost, ami oda visz. Sikeresen eljutottunk a célig, egy órával előbb, mint kellett volna. Sebaj, igyis volt galiba, jó kedvvel, bőséggel. Nem találtuk meg a találkozási helyet a többiekkel, többször rám jött a roham, leültem a földre és magamhoz nyúltam. Felhivtuk Szonját, és megtaláltuk a helyet, de előtte még elmentünk a "Feneketlen Tóhoz". Itt történt egy érdekes esemény:D. Nagy csönd, ülünk a kövön, futkosnak a gyikok...Zsuzsi megszólal atom hangosan:"PÉÉRRRRSZÉÉ!" :D :D :D Ott kész voltam teljesen már. Aztán vissza a körtérre, ekkor hivtuk fel Szonját hogy most mi a bré van. De szerencsére megtaláltuk egymást. Aztán mentünk is, a HuMuSz házba, az előadásra. Sokat tanultam az előadás alatt, de szerencsére a véleményünket nem kellett elmondanunk, bár meg volt a terv, hogyha megkérdeznek, akkor mit mondunk:" Hát...a...a szemétégetés...az...őőő...szóval a szemét égetés...szar dolog!" Ennyi. :D Előadás után, sietve mentünk, sőt, felszálltunk az egyik combinóra. Később kiderült, rosszul döntöttünk:D. De sebaj, kell egy kis kaland is az életbe. Be is értünk a Délibe, csak a 19:45ös vonatot lekéstük. Felhivtam Mifit, a 21:40-es buszt ajánlotta. Visszametróztunk a Népligetig. Amikor már csak mi voltunk Ketten. Ketten, a nagy Népliget közepén, néha itt-ott feltünt egy-egy ember, de azok gyorsan el is tűntek. Rengeteg új élménnyel gazdagodtam. Rengeteg emlékkel térek haza...nagyon, nagyon sok emlékkel...és ez a nyár...hát...jóvótjóvót. Mikor elindultunk az egész város aludt...Egy idézet:

" Budapest már csicsikál, kialudtak a lámpák,
Alszik már a város, a szemüket lezárták.
Csak ketten vagyunk ébren, csak Ő meg Én,
Engem nem érdekel a sötét, minket nem zavar a fény. "

Viszonlátás, mostmár itthonról...!

Egy nap, a Hungaroringen...

A hungaroringi látkép onnan, ahonnan mi ültünk. / Ralf Schumacer és a Toyota /

Így visszagondolva, sajnos nem sok mindent tudok arról a napomról mondani. Nem azért, mert sz*r volt, hanem azért, mert teljesült az egyik legnagyobb álmom. Nah és persze emellett rengeteg dolog is történt ott velem, velünk.

Kezdődjön az aznapi blogom:

Csütörtök este elég korán lekellett feküdnöm, mert reggel korán keltünk, bár én személyszerint nem nagyon tudtam aludni, mert nagyon izgultam. Valamikor 6 fele ébresztett Mifi (bátyám), hogy elkéne kezdenem készülődni, mert hamarosan indulunk. Igen, a 10 órási frí prektisz-re (szabad edzésre) már 7kor elindultunk, mert a 2 éves emlékek azt sugallták, hogy igen csak nagy dugó lesz. De hatalmas szerencsénkre elég rövid idő alatt kijutottunk a pályára. Ott várnunk kellett egy jó 45 percet a főbejárat előtt, hisz oda hozta az ismerősünk a jegyeinket. Nos, itt, ezen a helyen, vagyis a Hungaroring főbejáratánál történt meg az, amit álmomban nem mertem volna gondolni. 7:30 körül lehetett, amikor szépen sorjába látom, ahogy érkeznek meg a csapatok tagjai a Ringre. Köztük nagyon sok szerelő, mérnök és egyebek. Aztán megérkezett az első pilóta is, aki David Coulthard volt, akit robogóval hoztak be. Elég vicces volt. Felsorolnám, hogy még kiket láttam, ezen a napfényes reggelen a pilóták közül: Heikki Kovalainen, Robert Kubica, Ralf Schumacher, Nick Heidfeld, Mark Webber, Alex Wurz, Giancarlo Fisichella, Jenson Button, Takuma Sato, Sebastian Vettel, Christian Klien...és most jön...amit még most sem tudok ép ésszel feldolgozni...egy metál-vajszinű 185-ös (ha jól emlékszem) Alfa Romeo-val elgurult mellettem körülbelül másfél méterre az én kedvenc pilótám, a finn, Kimi Raikkönen. 4, azaz négy másodpercig láthattam, de az a 4 másodperc az egy örökké valóságnak tűnt. Kis piros Ferrari-s sapka, kis fekete napszemüveg...ilyenek voltak rajta. Láttam, hogy néz előre és nevet. Mikor meg pillantottam, libabőrös lettem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer összejön ez is, hogy nem csak a versenyautójában látom, hanem személyesen is. Más már nem is érdekelt annyira, egyszerűen úgymond "elég lett volna ez is" a pénteki napomra. De nem, jött még a másfél órás szabad edzés is! A jegyünk a Silver 5-be szólt, a célegyenes elejébe, ahogy Misi fogalmazna:" Zorall kis helyünk volt!" Hát igen, egy nagyon jó helyet fogtunk ki szerencsére. Nos olyan 20 perccel az edzés előtt elfoglaltuk a pozicióinkat, és vártuk azt a pillanatot, amikor feldübörögnek a V8-as motorok. 9:58 körül ez meg is történt, hisz az első autó ki is gördült a pályára. Hihetetlen az a hang, vagy nem is hang, inkább robaj, amik azok az autók képesek teremteni. Meg is fájdult a fejem. Az első pilóta aki áthajtott a célvonalon, az Adrian Sutil volt, a Spyker csapatból. De az összes közül az volt a legjobb, amikor felcsillant a vörös nyilakon a verőfényes napsütés. Megérkezett itt is előbb Kimi Raikkönen, majd Felipe Massa.Elég nagy üdvrivalgás tört ki a tribünökön, amikor az elszánt szurkolók megpillantották hogy az egyik, hol a másik versenyző Ferrari-ját. Néhány perccel ezek után megjött, az angol újonc is, bár neki nem nagyon örültek. Kijött egy tisztelet körre a 2-szeres világbajnok, Fernando Alonso is, sőt, amikor ment kifele a boxba, még integetett is. Ha közelebb lettem volna hozzá, vagy arcon (max bukón) köptem volna, vagy eltörtem volna a formás kis spanyol kezét. Szánalmas egy ember:D.

Nna de mindegy. Lényeg az, hogy 2005 után ismét kijutottam a Hungaroring-re, ahonnan nem kis emlékekkel tértem haza.

Ennyit az én kiruccanásomról, itt-ott egy kis álommal megfűszerezve.   :)

Viszonlátás!

Az olasz meló... :D

Este sokáig fenn maradtam és gépeztem, beszélgettem msnen .Nagyon jó volt a tegnapi nap. Nos hát este miután befeküdtem az ágyamba, 10 perc sem tellett el, máris csicsiztem. Reggel korán keltett a bátyám, hogy kéne menni dolgozni.Képzelhetitek, mennyi kedvem volt 40 fokba dolgozni menni.Hát igen, nulla.De mindegy ezt el kell viselni, hogy legyen az embernek egy kis zsebpénze.Tehát olyan reggel 7 körül el is indultunk a cél ojjektum felé, ami az Adria sétányon található, valahol nagyon nagyon messze, egy messzi messzi galaxisban...Megérkeztünk, első dolgunk az volt, hogy kipakoltunk az autóból és mentünk befele az épitkezésre.De előtte még elültünk kicsit beszélgetni, hisz még nem volt nyitva a konténerünk, ezért valahogy el kellett telletni az időt.Hát mi ezt egy jó kis beszélgetéssel tettük meg.Már kora reggel (ahogy Palik Laci mondaná:) pokolian meleg volt.Már akkor olyan agykúrást kaptam, nem is napszúrás, ez már napkúrás volt, mert úgy megfájdult a fejem, hogy ajjaj.Bementünk a lépcsőházba köcsög kanócokat kellett huzogatni egész nap.Roppant mód örültem annak, hogy konkrétan zéró szellőzés volt az 50 fokos lépcsőházban.Én kicsit ülve elaludtam, de nem baj, max 10 percre.Azután elkezdődött a vége láthatatlan munka.Sok szivással, mert hát ugye nem kell jól megcsinálni a csöveket...Minek?Nehogy egyszer megtudjuk simán fél perc alatt csinálni...nem...Nna mindegy. Azután már nem is volt sok a munkaidőből, gyorsan én is összegányoltam valamit ott épitkezésen, hogy azzal is teljen az idő.Hát igy is ment, egyik pillanatról a másikról eltelt a nap további része és mostmár itthonról beszélhetek Vele(d).Még mindig nagyon boldog vagyok, sőt az is leszek egy jó ideig.Még egyszer köszönök mindent, fantasztikusan éreztem magam!

Igazából ma olyan komoly dolog nem történt, csak a munka.

Hát egyebet nem tok elmondani, de asz bisztoss, hogy Árpád jómunkás ember.És hogy Maolvin velem egykora születésű.Most pedig ha elolvastátok a blogomat és nagyon unalmasnak találtátok, kérem kapcsojják ki a számitógépet.Vagy nám tudóóm.

Jó éjt, jó bulizást aki megy bulizni, nah meg ilyenek!

Orevoár!Viszonlátás!Hallllaaaaa!

Háttőőőőőőő

Passz, nem tudom mivel kezdjem a szokásos monológomat.Talán a hétvégém leirásával inditom meg a Blogomat.Történt ugyanis, hogy a fővárosba látogatott a WSR ( World Series by Renault ) és mi is kilátogattunk erre az esemény sorozatra.Reggel elég korán felébredtem, mert hát készülődni kellett.Össze kellett pakolni a cuccokat amiket vittünk, fel is kellett ébredni, kajálni nah meg az elutazáshoz szükséges alap dolgokat.Kicsit nehézkesen indult ez a Hungaroring-i látogatás, mondjuk nem azért, amiért 2 évvel ezelőtt.Az nagyon nagy volt:D.Az történt, hogy 2005ben az új személygépjárművünkkel fáradtunk ki a versenypályára, de nanáá, hogy szarrá forrósodott a motornak a hütővize vagy nem tom minek hivják.Ez volt csütörtökön, szal a box utcai látogatás számunkra felejtős maradt.Most nem ez volt, hanem egy kicsit más.Atom hosszú sor, araszolás, kb 1 órán keresztül.De nem baj!Megérte minden megpróbáltatást átvészelni, mert utána következett az, ami nem mindenkinek adatik meg.Látni ilyen autókat testközelből, a versenyzőkkel és mérnökeikkel találkozni hatalmas élmény( De a legnagyobb élményem még is az, hogy a 2005-ös évben Kimi Raikkönen McLaren Mercedes-e mellett állhattam, sőt, élőben is láttam, hogy' versenyzik.Sajnos csak szabadedzésen, de az is nagyon faja volt).Nézelődtünk órákon keresztül, mig be nem tértünk a Hungaroring-i gokart pályára.A rajtom nem épp sikerült a legjobban, de utána nagyot alkottam:D.A nálam sokkal de sokkal versenyzőt magam mögé tudtam utasitani.Persze csak azért, mert belekúródott a gumifalba...:D Nah mindegy, van ez igy.Azután hatalmas robaj hallatszott a pályáról.Megérkezett a Renault F1, Baumgartner Zsolt vezetésével.Nem is álltunk olyan messzire a pályától, és test közelből láthattuk, milyen is az, ha egy ilyen verseny autó elhalad egy karnyújtásnyira az embertől.Ez is nagy dolog volt szerintem.A haza fele út elég sima volt, de még azt elkell mondanom, hogy szana szijjel égtem...Vasárnapom kellemes strandolással tellett el.Arról annyira nem tudok mit mesélni, kivonult az egész család egy közeli tóra, valahol Szentendre közelében.Természetesen itt is agyba főbe égtem a napon.Mai napon agyfaszt kaptam, mert nem volt vmi észveszelytően jó napom.Lenn punnyadtam garageba és szokásos feladatomat hajtottam végre...Szerszámokat adogattam:D.Néha el el aludtam, de az még belefér...Legalábbis remélem:D.

Addig is: Viszonlátás!

Nice day...:)

Többekben felmerülhet a kérdés:"Miért volt szép nap ez?" Hát a válasz kicsit hosszadalmas, de próbálom leirni, hogy felfogható legyen.2 dologé: ezé meg azé. Ennyi. Sok gondolat van a fejemben, de nem tudom mért.Leirni sem tudom, sőt körülirni meg főleg nem. Ebben az évben elég sok mindent elszúrtam, élen az iskolai teljesitménnyel. De úgy érzem, ez valami jel, vagy nem tudom, hogy fogalmazzak, de valami természet feletti dolog az biztos. Fenn vagyok Pesten, semmit se tudok csinálni, csak gépezni. Őszintén szólva nem is akarok többet csinálni, csak ezt... Öcsémmel is elég sokat beszélgetek mert elég távol van tőlem.Bár hozzá lehet szokni, nem azért mondom, mert nem szeretem, csak nem b*szogat annyit. Próbálok mindent a leghelyesebben tenni, megtanultam viták nélkül élni, és úgy érzem, jól tettem. Mármint azt, hogy megtanultam ezt. Sok helyen vannak viták például családon belül is, ezek is szépen sorjában megbeszéltem mindenkivel, akivel tudtam. Én azt vallom, hogy ennek igy kellett lennie...Mindennek. Elég furcsa nyár, elég furcsa eseményekkel. Ilyen még nem volt, sőt nem is lesz. 1 hét múlva kezdődik a World Series by Renault, ahol olyan képet csinálok a Vettel-lel, hogy bészárók.Nna mindegy.Hát ennyit tudok elmondani most perpillanat, mást nem is nagyon akarok, mert ja...Szóval ennyi!

Jóccakát és a szokásos elköszönésem: Viszonlátás!:)

This is defiantly the wickedest thing I hear of my life!

Este ismételten sokáig fenn tartózkodtam, aminek okát mai napig nem tudom.Valahogy nem is izgat, egyszerűen nem tudtam aludni. Nos kis éjszakai kitérő után kezdődjön a mai napom bemutatása. Mondanom sem kell, mai napom is felejthetetlen volt, mivel ma is dolgoztam.Félelmetesen jó dolgozni (nna jó most hazudtam - a szerk.). Egyre unalmasabb ugyanazokat a dolgokat 620x-ra megcsinálni, valamiért már nem olyan bulis, mint az elején.Jééé jéééé.Tehát reggel felébredtem.Ha jól emlékszek, bár lehet, hogy már álmodok mindent mert ahhoz hasonló dolgok történnek velem. Remélem mindenki tudja miért mondom ezt és remélem az a valaki is látja ezt a mondatot akinek ezt céloznám.Emiatt egyre hosszabbaknak érzem a napokat.Nagy nehezen elindultunk a ojjektum felé, ami a f*szom se tudja, hogy hol van, valahol Budapest területén.Épitkezés neve: egy közismert nyaraló hely kinn külföldön (A betűvel kezdődik dria-ra végződik).Találó név a csöves gettó közepén egy épületnek olyan nevet adni, hogy -dr--. Számomra felfoghatatlan. A közelbe található Feri-hegy is és ha unatkozok csak felnézek és látom, hogy csűrődik a betonba a 420 km/h-val közlekedő Erbász Á-háromszáznyócvan.Ritka izgalmas programok vannak itt. A legjobb az egészbe az Európai szabványnak megfelelő baleset-megelőzési tanfolyam. Ha jól tudom mindenki részt vett ezen a csoportos foglalkozáson, kivéve az az agyoniskolázott jó embert, aki lek*rta a tetőről a 20 kg-os fa lécet, ami mellettem pottyant le kb. fél méterrel. Egyáltalában nem volt halál félelmem. Természetesen az utak bevoltak dugulva hazafele úgy, hogy 6 fele b*szódtunk az autóban. Ném báááj jóóóójáááz f*sznak kell normáis út...Ennyit a "munkáról".Hazajöttem és leültem msnhez... Kegyetlen izgi program vot nyócezer fokban:). Bár ment az LG ARTCOOL :D:D::D:D:D:D

Felettébb érdekes mai napom leirása ezennel hivatalosan vége!Most pedig ha jót akarsz magadnak, nyomj egy ALT + F4-et !!! Köszi...!:D

Viszonlátás

Egy brazil szappan-opera kezdete...

Háttő...életem kisforgatókönyvének a legelején járok, hisz alig múlottam el 17 éves.Ez a szisztéma felejtős, hisz nem az elején járok, már majdnem betelt ez a forgatókönyv, annyi minden történik velem, velünk.Nem tudom, sőt nem is akarom felsorolni, hogy mivel ver engem a sors.Saint WerWer annak tudta be, hogy a születési dátum lehet ennek a baljós dolgoknak a hátterében.1989.10.20.Ő is ezen a napon született, mint én, vagyis velem egykora születésű, ahogy mondaná Szalacsi papánk.De mivel Saint WerWer-t nem Malvinnak hivják, igy ez a közös szál e ponton szerintem meg is szakadt.Most vázoltam fel pár embernek, hogy ez a mai blog, Pulitzer díjas lesz, ennek tetejébe simán a Bestsellerem is.Rettenet mód idegesitő az, ha egy ember segiteni akar és azt nem dijjazzák.Márpedig velem ez történik...Segiteni akarok és én vagyok a...inkább nem is mondom mi.Krisztiánka terelgeti saját életét saját elképzelései szerint.Ez számomra szimpatikus, hogy nincs aki beleszóljon az életvitelébe, senki nem szab meg semmit neki és ez igy tökéletes.Lehet vannak hátul ütői, de azok eltörpülnek azok mellett, amig igazából ez alatt az út alatt megtesz.Ez nagyon dícséretes szerintem.Ezúton szeretnék neki innen, messzi-távolból sok sikert kivánni.Sok sikert, Kiki!

Én tudom, hogy én már soha nem leszek szerencsés, ha eddig került a szerencse, eztán is fog.Sajnos ezt a dolgot nem lehet pénzért megvenni, mint akármi mást.Kezdek félelmetesen hasonlitani Kimi Raikkönen-re, akit úgy kerül a szerencse, mint macska a vizet.Úgy érzem, valahogy velem is kiszúr ez a "valami"...

Jó éjt mindenkinek...

Leirom, hogy mi nem történt velem az utóbbi pár napban...

Nem tudom ismételten, hogy mit is irjak.Tegnap este igen sokáig fenn voltam, valamikor 3:30 fáradtam el a gép közeléből, majd az ágyba vetettem magamat, de valahogy nem tudtam elaludni.Hogy miért?Lövésem nincs.Fájt a hasam, azt hiszem a fejem, szóval minden bajom volt.Inkább a telefonommal kezdtem el játszani, nagyon izgalmas volt ez a periódus az életemben.Elbíbelődtem egy 10 perceta telefonommal, majd álomra szenderültem.De nem sokáig...Fél óra elteltével arra kelek, hogy az egyik macska iszonyú módon kaparja az ajtót.Én meg ugye nem lettem ideges, egy cseppet sem, ilyeneket ne is gondoljatok.Felálltam és elhajtottam az ajtótól, hogy legalább egy kicsit had aludjak már.

Miután felébredtem teljesen (kb. 12 óra körül volt) kicsit még ültem az ágyba, mert azt sem tudtam, hogy hol vagyok.Nna de nem baj, valahogy kiderült, hogy jó helyen vagyok.Tegnap éjjel a kedves barétomat, Kikit fárasztottam egészen idegölős f*szságokkal, amiért ezúton szeretnék elnézést kérni a fenn emlitett személytől.(:DD) Remélem nem haragszol Kiki!Bár mondjuk te is lökted a hülyeségeket, jó kedvvel, bőséggel.

Megírta ő is a blogját, amit körülbelül 1 órán keresztül formált.Nem baj, jó munkához idő kell.Nem?De.Ennyi.

Mit is irjak még? Semmi komoly nem jut eszembe amiről írhatnék és fárasztanám azokat a szerencsétlen embereket, akik véletlenül ide tévedtek.Remélem azért még mindig tetszik ez a (szerintem) rakás sz*r Blogom, ha nem, akkor nem kell ide jönni.

Tuti, hogy fogok még irni ma...úgy hogy nem köszönök el...

Valamelyik nap találtam ezt a videót a magyarországi stand up comedy császáráról, Bödőcs Tiborról. Igazi magyar humor amit ő produkál ebben a videóban, szín tiszta MAGYAR humor.Ilyet nem sokat lehet már találni, de egyébként szerintem nagyon jól megállja a helyét a színpadon.Tud rögtönözni és ez nagyon fontos.De beszéljen helyettem ez a kis videó...

Jó szórakozást mindenkinek!




Kezdődjön a mai napom bemutatása.Hogy is kezdjem?Nem tudom sajnos.Mivel megint nem történt semmi. Reggel (reggel?hülye vagyok...délbe) felébredtem és szokásomhoz hiven, evéssel kezdtem a napi teendőimet. Délutánom ismételten MSN-ezéssel telt el. Roppant izgalmas tevékenység volt ebben a kib*szott melegben, ennél jobb elfoglaltságot nem találhat magának az ember 40 fokban.Szokásos punnyadás volt tehát eme ritka délutánon, aminek annyira örültem, hogy könnybe lábadt a szemem.Megható, nem igaz? Nem tudok mást mondani, még annyit, hogy este (kb. olyan 20:30 körül) megjött az a g*ci nagy vihar, amit bemondtak a tévébe is, hogy nem árt ha vigyázunk egy kicsit.Gyanítom, hogy arra gondoltak, hogy nem nagyon kéne a viharba villámlások közepette vizes, kb 20 méter hosszú vasrudat a magasba tartani, mert lehet agyon b*szna a nem túl sok ampert tartalmazó villámlás.A vihar körülbelül 20-30-40 percen át tartott, de nem volt valami nagy szám, nem kell egyből Katrina hurrikánra gondolni.De természetesen a sok agyf*sz rögtön befosott, hogy:"Úristen itt a világ vége..." meg sok blablabla szöveg, ami már megint csak unalmas az én szemszögemből nézve.De szerintem mások is igy gondolnák, ha beletudnának látni a fejembe. Ha mégse igy lenne, akkor nyasgem!:) Tudom, hogy kedves vagyok, ezt nem kell mondani...

Egyenlőre ennyit.Ja és persze azt még el se mondtam, hogy írtam levelet az egyik honlap szerkesztőjének, hogy szeretnék arra a weboldalra cikkeket irni.Tegnap előtt küldtem el azt hiszem a levelet, de választ még nem kaptam.Remélem előbb-utóbb megjön a válasz, de sejtem, hogy ennyi lesz benne:"Nem kellesz...!" :D:D:D Fő az optimizmus,nem de?

Jó éjt, szép álmokat mindenkinek!



Viszonlátás!

A mai nap története

Mivel este sokáig fenn voltam és kockultam, igy az ébredés nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt gondoltam volna.Körülbelül olyan fél 1-ig voltam az ébren lévők között, azután már nem birtam tovább és inkább elmentem alukálni.Reggel olyan 6-7 körül felriadtam, hogy csörög a kaputelefon, de visszatudtam aludni szerencsére.Gondoltam akkor:úgyis nemsokára felkelek és eszek meg ilyenek.Nah az a mindjárt asszem olyan dél körül volt, tehát még olyan 5 órán át szépen nyugodtan csicsiztem az ágyikómba.Felkeltem elmentem lefürdeni meg ilyenek, csináltam magamnak kaját és beültem a gép elé, mint mindig.Első dolgom az volt, hogy felmenjek msnre.Sajna nem volt fenn de nem kellett sokat rá várni:).Azóta itt rohadok a gép előtt ebbe a k*rva melegbe, de nincs is kedvem mást csinálni, most jó ez igy.Olvasgattam F1-híreket is és pár cikken megakadt a szemem.Például:Robert Kubicára 75 G erő hatott, Raikkönen lehet Toyota-s lesz, Briatore bánja, hogy leigazolta Kova-Kövit (Kovalainen - Nóbi találta ki neki ezt a nevet).Nem kis dolgok ezek szerintem.

Hát egyenlőre ennyit mondanék a mai napról, mivel más nem nagyon történt (legalábbis velem) igy nem tudok mit leirni.Ha valami történne azt úgyis leirom, de azt érzem, hogy lóf*sz nem fog történni.Ez van.Szprájt.

Viszonlátás!