EFiL s'treborkajruf

Az utolsó nap...

Elérkezett az utolsó nap, amit fenn tölthetek Pesten. Ezzel azt is mondhatjuk, hogy vége lett a nyárnak. Vége lett ennek a csodálatos nyárnak. Annyi munka, annyi emlék után, most itthonról próbálom majd összefoglalni azokat, amiket átéltem. Nna mindegy. Most nem ez a lényeg, hanem az utolsó napom bemutatása.

2007.Augusztus.21.-Kedd:

Egész korán keltem, mondhatnám úgyis, hogy kúúúúúúúúúrvára korán keltem, ha úgy szeretném magam kifejezni, mint ahogy a Zsuzsi szokta. Valamikor 5:30 körül ébredtem fel. De most szerencsére nem a szutykok miatt, amik még 2 hónapja kerültek az epoxiba, most más miatt. Csak úgy felriadtam. A többiek már készülődtek, mentek dolgozni ugyebár. Nos próbáltam visszaaludni, de nem nagyon ment. Aztán valamikor 6 óra után 15-20 perccel megérkezett a két Kolléga úr. Arra is felriadtam, mert én engedtem be az Attilát. Aztán még röhögtek ott pár percet és el is húztak dolgozni. Beállítottam a telefont, hogy olyan fél 12 körül ébresszen, hogy időben el tudjak készülni. De már előbb is fenn voltam, mert megint gáácci nagy vihar volt és felébredtem ahogy dörög. Mindegy igazából, legalább több időm volt összepakolni. Rendbe szedtem magam, elkészültem, kicsit az időpont változott, de nem baj. 15:45-kor találkozó a Déliben. Én már szokásomhoz híven, 3-kor elindultam, hogy pontban oda érjek. Kicsit féltem, mert ugye Homeless g*cinek az aluljáróban el kellett mesélnie a fél életét, tehát féltem, hogy nem érek oda. Adtam neki 60 Ft-ot, közbe kiderült, hogy van akcentusom, meg hogy külföldről jöttem. Hát oké. Felszálltam metróra (natürlich jegy nélkül:D) és mentem ismételten a Deák Ferenc térre. Itt átszálltam a másikra, azt egyenesen a Délibe mentem. Olyan 35 körülre értem be. Nem is kellett sokat várnom Zsuzsira. Ezután, mentünk megkeresni a cél ojjektumot, a Móricz Zsigmond körteret. Szerencsére kis keresés után megtaláltuk a villamost, ami oda visz. Sikeresen eljutottunk a célig, egy órával előbb, mint kellett volna. Sebaj, igyis volt galiba, jó kedvvel, bőséggel. Nem találtuk meg a találkozási helyet a többiekkel, többször rám jött a roham, leültem a földre és magamhoz nyúltam. Felhivtuk Szonját, és megtaláltuk a helyet, de előtte még elmentünk a "Feneketlen Tóhoz". Itt történt egy érdekes esemény:D. Nagy csönd, ülünk a kövön, futkosnak a gyikok...Zsuzsi megszólal atom hangosan:"PÉÉRRRRSZÉÉ!" :D :D :D Ott kész voltam teljesen már. Aztán vissza a körtérre, ekkor hivtuk fel Szonját hogy most mi a bré van. De szerencsére megtaláltuk egymást. Aztán mentünk is, a HuMuSz házba, az előadásra. Sokat tanultam az előadás alatt, de szerencsére a véleményünket nem kellett elmondanunk, bár meg volt a terv, hogyha megkérdeznek, akkor mit mondunk:" Hát...a...a szemétégetés...az...őőő...szóval a szemét égetés...szar dolog!" Ennyi. :D Előadás után, sietve mentünk, sőt, felszálltunk az egyik combinóra. Később kiderült, rosszul döntöttünk:D. De sebaj, kell egy kis kaland is az életbe. Be is értünk a Délibe, csak a 19:45ös vonatot lekéstük. Felhivtam Mifit, a 21:40-es buszt ajánlotta. Visszametróztunk a Népligetig. Amikor már csak mi voltunk Ketten. Ketten, a nagy Népliget közepén, néha itt-ott feltünt egy-egy ember, de azok gyorsan el is tűntek. Rengeteg új élménnyel gazdagodtam. Rengeteg emlékkel térek haza...nagyon, nagyon sok emlékkel...és ez a nyár...hát...jóvótjóvót. Mikor elindultunk az egész város aludt...Egy idézet:

" Budapest már csicsikál, kialudtak a lámpák,
Alszik már a város, a szemüket lezárták.
Csak ketten vagyunk ébren, csak Ő meg Én,
Engem nem érdekel a sötét, minket nem zavar a fény. "

Viszonlátás, mostmár itthonról...!