EFiL s'treborkajruf

Elkezdődött (sajnos) a másfél hetes téli-szünet...

Hát elég rég írtam már ide... Úgyhogy most bepótolok egy pár napot. Nos, hát ebben az évben úgy néz ki, mindennek vége. Sőt, biztos... Vége a sulinak, a kresznek, a sok reggeli szenvedésnek, meg sok hasonló dolognak. Vége a 2007-es évnek, ami tele volt elég komoly dolgokkal. Példákat inkább nem hozok:D. 2007 az életem sötét oldala, amit nem nagyon szeretnék feleleveníteni a jövőben. Jaa...oktató megígérte, hogy szerdán felhív, azóta is hív :). Semmi jelentősége nincsen. Majd valamikor valahol lesz a vizsga. Hát az évnek az elemzésébe inkább nem mennék bele, mert lekopnának a betűk a billentyűzetemről, mert annyi minden történt. Nos inkább elkezdem mesélni az iskolai dolgokat. Valamelyik nap irodalom órán akasztófáztunk, és szokásomhoz híven ismét f*szságokat csináltam. Az én feladványom Gyurcsány volt, amit a kedves osztálytársam, Tamás két Y-ból megfejtett. Elnézést kivánok innen is. Úgy általába minden nap gyorsan eltelt... sajnos. Érdekes esemény-sorozat történt mikor mentünk át a zebrán. Ugye ( elvileg...bár sokan nem tartják be ) a gyalogosnak van elsőbbsége zebrán, ha már lelépett a járdáról. De az az utolsó szarrágó köcsög, aki majdnem elbaszott minket ezt figyelmen kivül hagyta:). Megállni és bocsánatot kérni teljesen felesleges, hát kik vagyunk mi?! Ezek szerint senkik:). Nem kell azt... Mindegy hát nem rólam állítja ki a bizonyítványt:). Nem én lettem elkönyvelve egy agyoniskolázott fasznak:). Suliba beérve még beszélgettünk egy kicsit, láttunk néhány érdekes fejet, hallottunk pár érdekes mondatot, de ez pont így volt jó. Elkezdődött az első óra, a termekben rohadt mindenki nálunk. Díszített mindenki, na jó nem mindenki, de jól hangzott. Én például csak ültem, hisz a sok belső építész mellett úgyis eltörpültem volna az ötleteimmel. Majd lassacskán következett a hatttttalmas koreográfiával vegyített iskolai ünnepély. Szabó úr mellett foglaltam helyet, és kis nosztalgia keretein belül szét röhögtük magunkat. A műsor mint általában, kegyetlen szar volt. Vége lett, visszamentünk a terembe, ahol ismét csak szét untam a madár agyam. Hát ennyit az én utolsó pár sulis napomról, tele izgalommal, és egy Grammy-díjas előadással...:D

Au revoir mindenkinek!