EFiL s'treborkajruf

Szeptember.3. - Az első tanítási nap (elvben)

Tegnap éjjel nem nagyon tudtam aludni, egész este csak forgolódtam, kicsit mintha izgultam volna. Azt' valahogy csak sikerült elaludnom, de már reggel ébresztett is anya, hogy kéne menni készülni. Most nem dolgozni, nem WSR-re, nem F1-re mentem...hanem a suliba. Gyorsan átaludtam azt a pár órát, ami a rendelkezésemre állt. De hát ez van sajnos, menni kellett, mert muszáj ugyebár. Nos reggel igen korán ébredtem, valamikor 5:45 fele. Mert ugye, mennem kellett le boltba, mert lehet nem üres gyomorral kéne elmenni sulájba:D. Mindegy, nem ez a lényeg. Én szépen lassan elkészülődtem, mert meg volt beszélve Zsuzsival, hogy 7:50-kor találkozunk a Dózsánál. Kicsit késett a busz, de az mindegy az:). Szal innen a Dózsától ketten kezdtük meg az utunkat a cél ojjektum felé, a mi fellegvárunkba...az iskolába. Az út igencsak sima volt, egész gyorsan oda értünk, szerencsénkre. Beértünk egyből találkoztam a régi osztálytársakkal, név szerint Kokoval és Ekiszojjal. Közben Zsuzsi a kávéját szürcsölgette a portánál. Lépcsőn felfele jövet egy ismerős alakot láttam meg: Csigi tanár nőt. Köszöntem is neki illedelmesen és jó hangosan, hogy:" Kezit kókolom ! " Nem vette észre, hogy nem úgy köszöntem neki, ahogy kellett volna, de mindegy, nem ez a lényeg:D. Miután elfogyasztotta Zsuzsi a kávéját, kiderült, hogy mi a K1-ben leszünk, azaz a koleszban. Nem nagyon szeretem azt a helyet, full kommunista az egész. Mindegy át kellett menni, ott volt óránk. Fél órás késésben voltunk, de az nem baj az, féltem belépni a terembe, hogy majd mit szólnak. De nem érdekelt igazán senki. Benn egész jól elvoltam az én Zsuzsival, meg az utolsó két órában Norbert kolléga is tiszteletét tette a közösségünkben. Páran kivoltak borulva már első nap, sőt ahogy kiderült, egy-két új osztálytársam nyáron lediplomázott. Ügyvédek és orvosok között ülhettem eme napon, megtiszteltetés volt számomra. Arról már nem is beszélek, hogy itt volt a személyek között a Nesönel Dzseográfik híres horgász bajnoka, Rex Hunt is. Mondom én akkor itt nem szeretnék kötekedni, jobb a békesség. Az órák után elmentünk Aidácskának szemcseppett venni a közeli állatboltba, hatalmas szerencsénkre pont olyat, amit a Tekifórumon emlegettek, hogy az a legjobb. Befáradtunk a Sparba is kajálni valót venni, és utána leültünk a padra és beszélgettünk. Aztán elugrottunk öcsémért is, engem a végére morfiumozni kellett, hogy ne legyen bennem fájdalom a hülyeségei miatt.

Viszonlátás!