EFiL s'treborkajruf

Egy nap, a Hungaroringen...

A hungaroringi látkép onnan, ahonnan mi ültünk. / Ralf Schumacer és a Toyota /

Így visszagondolva, sajnos nem sok mindent tudok arról a napomról mondani. Nem azért, mert sz*r volt, hanem azért, mert teljesült az egyik legnagyobb álmom. Nah és persze emellett rengeteg dolog is történt ott velem, velünk.

Kezdődjön az aznapi blogom:

Csütörtök este elég korán lekellett feküdnöm, mert reggel korán keltünk, bár én személyszerint nem nagyon tudtam aludni, mert nagyon izgultam. Valamikor 6 fele ébresztett Mifi (bátyám), hogy elkéne kezdenem készülődni, mert hamarosan indulunk. Igen, a 10 órási frí prektisz-re (szabad edzésre) már 7kor elindultunk, mert a 2 éves emlékek azt sugallták, hogy igen csak nagy dugó lesz. De hatalmas szerencsénkre elég rövid idő alatt kijutottunk a pályára. Ott várnunk kellett egy jó 45 percet a főbejárat előtt, hisz oda hozta az ismerősünk a jegyeinket. Nos, itt, ezen a helyen, vagyis a Hungaroring főbejáratánál történt meg az, amit álmomban nem mertem volna gondolni. 7:30 körül lehetett, amikor szépen sorjába látom, ahogy érkeznek meg a csapatok tagjai a Ringre. Köztük nagyon sok szerelő, mérnök és egyebek. Aztán megérkezett az első pilóta is, aki David Coulthard volt, akit robogóval hoztak be. Elég vicces volt. Felsorolnám, hogy még kiket láttam, ezen a napfényes reggelen a pilóták közül: Heikki Kovalainen, Robert Kubica, Ralf Schumacher, Nick Heidfeld, Mark Webber, Alex Wurz, Giancarlo Fisichella, Jenson Button, Takuma Sato, Sebastian Vettel, Christian Klien...és most jön...amit még most sem tudok ép ésszel feldolgozni...egy metál-vajszinű 185-ös (ha jól emlékszem) Alfa Romeo-val elgurult mellettem körülbelül másfél méterre az én kedvenc pilótám, a finn, Kimi Raikkönen. 4, azaz négy másodpercig láthattam, de az a 4 másodperc az egy örökké valóságnak tűnt. Kis piros Ferrari-s sapka, kis fekete napszemüveg...ilyenek voltak rajta. Láttam, hogy néz előre és nevet. Mikor meg pillantottam, libabőrös lettem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer összejön ez is, hogy nem csak a versenyautójában látom, hanem személyesen is. Más már nem is érdekelt annyira, egyszerűen úgymond "elég lett volna ez is" a pénteki napomra. De nem, jött még a másfél órás szabad edzés is! A jegyünk a Silver 5-be szólt, a célegyenes elejébe, ahogy Misi fogalmazna:" Zorall kis helyünk volt!" Hát igen, egy nagyon jó helyet fogtunk ki szerencsére. Nos olyan 20 perccel az edzés előtt elfoglaltuk a pozicióinkat, és vártuk azt a pillanatot, amikor feldübörögnek a V8-as motorok. 9:58 körül ez meg is történt, hisz az első autó ki is gördült a pályára. Hihetetlen az a hang, vagy nem is hang, inkább robaj, amik azok az autók képesek teremteni. Meg is fájdult a fejem. Az első pilóta aki áthajtott a célvonalon, az Adrian Sutil volt, a Spyker csapatból. De az összes közül az volt a legjobb, amikor felcsillant a vörös nyilakon a verőfényes napsütés. Megérkezett itt is előbb Kimi Raikkönen, majd Felipe Massa.Elég nagy üdvrivalgás tört ki a tribünökön, amikor az elszánt szurkolók megpillantották hogy az egyik, hol a másik versenyző Ferrari-ját. Néhány perccel ezek után megjött, az angol újonc is, bár neki nem nagyon örültek. Kijött egy tisztelet körre a 2-szeres világbajnok, Fernando Alonso is, sőt, amikor ment kifele a boxba, még integetett is. Ha közelebb lettem volna hozzá, vagy arcon (max bukón) köptem volna, vagy eltörtem volna a formás kis spanyol kezét. Szánalmas egy ember:D.

Nna de mindegy. Lényeg az, hogy 2005 után ismét kijutottam a Hungaroring-re, ahonnan nem kis emlékekkel tértem haza.

Ennyit az én kiruccanásomról, itt-ott egy kis álommal megfűszerezve.   :)

Viszonlátás!