Újra kezdődik a BLOG irásos időszakom
Szóval...azt se tudom hol kezdjem...kúrvára nem tudom, de tényleg.Kezdeném az iskolai történések befejezésével.Kezdeném azzal, hogy elkúrtam.Nem kicsit, nagyon.Merülhet fel bennetek a kérdés:"miért is?" És jönne rá a sejtelmes válasz:"Azért mert megbuktam.Nem egyből, többől." Nem tudom még mai napig sem feldolgozni, hogy nem ugyanazok az osztálytársak fognak nap mint nap a szivbillentyű megállásig felkúrni.Nah mindegy.Rengeteg minden történt velem azóta, regényeket tudnék az eseményekről irni.Tehát ez annyit jelent, hogy 2 mondatba beletudnám süriteni azt az idő intervallumot, ami az utolsó bejegyzésemtől idáig tartott, mert konkrétan semmi izgi nem történt.Ilyen alap dolgokról már nem is merek beszélni, hogy alattunk a Sunshine fedő nevű étterem előtti placcon erős átrendeződés kezdett kialakulni a mai napon.Történt ugyanis, hogy az egyik illető (aki természetesen nem volt illuminált állapotban) kicsit ideges lett és elkezdte dobálni az asztalokat és a székeket.Mindegy ez nálunk már megszokott dolog, de esküszöm, hogy ilyen dolgok a kúrva nagy "nyócker"-ben nem történnek meg.Nah mindegy ez van.Valamelyik nap (nem tom melyik konkrétan le se szarom melyik nap) mentem fel Pestre és hát ami ott a buszon történt...el mesélni nem tudom.Szóval felszálltam az autóbuszra, láttam a buszsofőr nagyon kedves volt, minden utas szavára vágta a pofákat.Illedelmesen köszöntem neki, mondtam hogy kéne adni egy jegyet a Népligetig.Csapkodva kezembe nyomta a jegyet, én meg megrántottam a vállam és az első szabad helyre leültem a csomagommal.Látta, hogy a "poggyászomat" (:DDDDD) az ülésre helyeztem el és ennyit mondott:"Na azt vedd le onnan de gyorsan!" Nah mondom nem tudtam, hogy a MÉLYEN TISZTELT ALBA VOLÁN VEZÉRIGAZGATÓJA IS VÁLLAL JÁRATOKAT, mert körülbelül akkora jampinak érezte magát az emberünk.Mindegy, én mint egyszerű ember el kell viselnem a fönökök megpróbáltatásait.Ezzel be is fejezném a mai BLOG irásomat mert már egy fél patika nyugató bennem van, annyi agyfelbaszó momentum jutott hirtelen a nem kicsi eszembe.
Viszonlátás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.