EFiL s'treborkajruf

Csütörtök

Én már nem tudom mit fűzzek hozzá, sajnos...

Elkezdődött a nap, ugyanúgy, ahogy lassan 600 millió éve...Felkelt a nap.Vele együtt Én is.Meglepő, nem?Egy iskolás gyerek, felkel reggel, hogy mint boldog nebuló, az oskolába siessen.A nagy lófaszt.Reggel elgondolkodtam, hogy bemenjek-e 0.-ra, de erőtt vettem magamon és bementem.Egy fenomenális Informatika órán vettem részt, ráadásul dupla órában, igy ki tudtam élvezni a gép által adott örömöket.Szabó úrral ( Személyi száma: AC13156754 ) elkezdtük nézegetni a különféle disco-k fényképeit.Természetesen azokat, amik buli közben készülnek, a buzilókról, vagyis bulizókról.Nem volt semmi.Őszintén megmondom, nekem intravénásan adagolták a mofiumot, hogy ne keletkezzen bennem fájdalom, mikor olyan agyfelbaszó képre rá nézek.Mindegy valahogy túléltük, de elmondom:nehéz volt.Nem kicsit, nagyon.Azután következett a tesi óra és persze vele együtt a kúrva nagy amerikai focis gyakorlat, a dzsámbódzset. Ritka izgalmas feladat, egy helybe ugrálni, feltartott kezekkel.Sajnos jobban nem tudom elmagyarázni, lehet jobb is.A gyakorlat után egyből Dzséj Káttler-nek éreztem magam, úgy megizmosodtam.Tényleg jó valamire ez az ugrálás.Nos, játék következett.Mégpedig, kosárlabda.Szétgyaláztuk az ellenfelet egy kis szopatással, wazzeh olyan összgémsz volt, hogy olyan az ENBÍJÉ-be nincs.Mindegy, mi már csak igy toljuk az ilyeneket.Mondhatjuk, ezután az óra után semmi érdemleges esemény sorozat nem történt, vagyis sima volt a nap további része.Legalábbis nekem.Történt ugyanis, hogy a tegnapi tanár nénis eset után, lejött hozzánk a vegyészek igazgatója, kicsapott egy kúrva nagy balhét.Mert az ugy kell.Következett a közös kommunikáció, amin sajnos szerény személyem nem vehetett részt.Ennyi.

Ennyi volt a g*ci izgalmas csütörtöki napom, itt-ott félelmetes Andersen mesére emlékeztető mozzanatokkal.

Viszonlátás!